2015. január 7., szerda

Mexikóváros - Guadalupe-i Miasszonyunk Bazilika és Teotihuacan piramisai (első rész)

A kétnapos konferencia kedd este ért véget és szerdától már a szabadságunkat töltöttük Mexikóban. Indulhatott a turistáskodás! 

A "kihagyhatatlan látnivalók" listánkon első helyen természetesen Teotihuacan és piramisai szerepeltek, hiszen templomot és épületeket, múzeumokat egyebütt is láthatunk, de ősi mezoamerikai romvárost megmászható piramisokkal nemigen! Mivel Teotihuacan olyan 50 km-re van a városközponttól, a kényelmesebb megoldást választottuk, és befizettük magunkat egy kisbuszos túrára, ami a hotelből indult, rákérdezésünktől számított 5 percen belül. Ha jól emlékszem, kb. 580 peso volt, ami 10500 HUF körül lehet, és ahhoz képest nem volt vészes, hogy fizetős autópályán mentünk, tartalmazta a belépőt és idegenvezetést is kaptunk. Végre egy mexikói, aki beszélt angolul is! A buszon idegenvezetőnk rövid történelemleckét tartott a mexikói őslakosokról és a város történetéről. Elmondta a már korábban leírt dolgot a templomra épült templomról, és beszélt Teotihuacan lakóiról, akikről nem tudni pontosan, kik voltak, de semmiképp nem az aztékok, mivel ők már a város hanyatlása után jártak arra. A piramisok tehát nem azték piramisok (és nem is maják). Na de első megállóhelyünk még nem a romváros volt, hanem egy még Mexikóvárosban található másik templomra épült templom helyszíne, Tlatelolco város központja, aminek mai neve a Három kultúra tere, mivel azték, spanyol hódítói és modern kori épületek találhatóak rajta egy helyen. Itt csak leparkoltunk és a kerítésen keresztül néztük meg a teret és templomot a romok között, nem mentünk beljebb. 


Következő állomásunk a Guadalupe-i Miasszonyunk Bazilika volt, ami egyben a Guadalupe-i Szűz négy jelenésének színhelye is. 1531 december 9-én jelent meg először a sötét bőrű, mexikói kinézetű Szűz az egyszerű indián pásztornak, Juan Diégónak és kérte, hogy építsenek oda templomot. Mivel a keresztények nem hittek Juan Diégónak, második jelenésekor kérte a Szüzet, hogy adjon valami jelet, amivel hitelesíteni tudja az üzenetet. Erre a Szűz rózsákat adott neki, és a rózsák megfestették a Szűz képmását a pásztor palástján. Ez a palást látható az új Bazilikában. Azért van új, mivel a régi alatt megsüllyedt a talaj és dőlni kezdett, ezért biztonsági okokból építettek egy új modern körtemplomot a régi mellé. 
 szobor a rózsák átadásáról
 itt jelent meg harmadszor a Szűz
 Juan Diégó szobra az egyik kápolnában, 
ahova ellátogatott II. János Pál pápa is
a ferde régi és a modern új Bazilika

Mivel a jelenések decemberben történtek és épp decemberben voltunk mi is ott, ugyan még volt pár nap az első jelenésig, de már így is elcsíptünk néhány zarándokot, ugyanis ez a legnagyobb zarándokhely Mexikóban, az ország minden pontjáról eljönnek ide a hívők, és hozzák magukkal kegytárgyaikat, mozgó szentélyeiket. Útközben láttunk egy kisebb felvonulást is, akik lufikat hoztak a térre, amelyeket itt majd felengednek az idegenvezetőnk elmondása szerint. Sajnos nem értek oda addig, amíg ott voltunk, így erről lemaradtunk. 
 zarándokcsapat érkezett a bazilika elé
 zarándokcsalád
térdeplő vidéki zarándokok

Viszont láttuk a megfestett palástot a körtemplomban, még hozzá mozgójárdáról, ami azt a célt szolgálta, hogy ne torlódjon fel előtte a palástot csodáló tömeg. Két járda ment az egyik irányba, kettő pedig vissza. Nagyon furcsa és muris volt szerintem, főleg egy bazilikában. 



Ahhoz képest, hogy a google térkép szerint egy órányi volt az út a piramisokhoz, alig tűnt annyinak, mert sok érdekes látnivaló akadt útközben, és a kisbusz is jó gyorsan ment, úgyhogy persze lehet, hogy tényleg nem is volt az egy óra. Az első feltűnő érdekesség a tömegközlekedési buszok voltak, ugyanis - amellett, hogy kissé ütött-kopottak voltak - nyitott ajtóval közlekedtek jó gyorsan, és az utasok néha simán a középső sávban a piros lámpánál szálltak fel vagy le, meg simán le lehetett inteni a buszt megállón kívül. A buszozást valahogy nem mertük megkockáztatni mexikói utunk során, az már haladó szint! Az autópályáról a hegyoldali lakónegyedeket láthattuk és ekkor látszott igazán, hogy mennyire nagy a város és mennyien lakhatnak benne. 

szép színes házak

A piramisokról a következő bejegyzésben írok, mert ezt már így is teleszórtam fényképpel, és annál is várható jó pár! :)

Nincsenek megjegyzések: